Az ember manapság sokszor találkozik olyan témákkal, amelyekkel szemben nincs egyértelmű, kiforrott, átfogó véleménye. Nemes egyszerűséggel azért, mert a párbeszéd nyitott. Napjainkban ilyen a legtöbb, egyenjogúságért folytatott dialógus is.
"Én csak egy egyszerű pasi vagyok, nem értem pontosan ezeket a női egyenjogúságért folytatott harcokat." - indít Perchál Péter posztja. Nem hiszem, hogy ez kifogás lehetne. Gondoljunk bele egy kicsit mélyebben:
Én csak egy egyszerű fehér ember vagyok - nem értem, pontosan, hogy mit akarnak a feketék. Elfogadható ez így? Tényleg nem értjük? Pedig ma már nevetségesen egyértelmű - de legalábbis annak kéne, hogy legyen -, hogy csak a példa kedvéért említve, felszállhatnak a buszra, még akkor is, ha fehérek is ülnek rajta. Nőből sokkal több van, mint fekete (vagy sárga, réz, kreol, akármilyen) bőrű emberből. Mégsem akarjuk érteni, miért probléma az, ha nem akarjuk őket emberként, egyformaként kezelni. Erre nem lehet kifogás az, hogy de hát én nem vagyok az. Talán nem érint a nők kérdése - akkor majd érint a melegeké, a bevándorlóké, a zsidóké, a cigányoké, az iszlámhívőké, és lehetne még sorolni. Az elfogadás nem lehet annak függvénye, hogy épp érintett-e valaki az adott kérdésben. Amint találkozik a kérdéses problémával, érintetté válik.
Személy szerint én hiszek abban, hogy amíg az én jogaim nem csorbulnak, amíg életem nem lesz kevesebb, addig másnak joga van annak lenni, aki akar. Aki ő maga igazából. Joga van mindahhoz, amihez nekem is. A fent nevezett cikk kiemeli: nem vagyunk egyformák, de egyenlőek vagyunk. Majd azzal a lendülettel szemen köpi ezen állítását - a lehető legkárosabbat téve, amit elkövethet e témában olyan személyként, akinek hangja van, akire figyelnek az emberek. Na de hol a hiba? Lássuk!
"Mert hát vannak azok a típusú nők, akik kikérik maguknak, ha nőként kezelik őket. Tudod, akik felháborodnak, ha vinni akarod a csomagjukat, csúnyán néznek, ha te akarod fizetni a számlát, és a kezedre csapnak, ha egy emelkedőn fel akarod segíteni őket. Hiszen ők a legkevésbé sem gyenge, törékeny nők." - És vannak azok a férfiak is, akik mérhetetlen cinizmussal kezelik a nőket. Tudod, akik azt hiszik, hogy ezt megtehetik, hogy ez természetes. Nem kell vinni a csomagjaim, csak azért, mert nő vagyok. Ha a haverodnak nem tennéd meg, akkor se, ha nehéz, és küszködik, ne kivételezz velem, mert nő vagyok. Ne azért fogd meg az ajtót, mert nő vagyok, hanem mert előzékeny és udvarias vagy - nemtől függetlenül. Hidd el, senki sem olyan gyenge, hogy ne tudjon felmenni egy emelkedőn segítség nélkül csak azért, mert épp nő. Sőt: senki sem gyenge vagy törékeny azért, mert nő. Sok más okból lehet az, ez persze vitathatatlan tény. Ahogyan az is, hogy ha fizeted a vacsorát, az olyan érzetet hagyhat a másik félben, hogy megvetted az idejét, és ő magát is. Fogad el, ha egyelőre ezt nem szeretné bevállalni, ha nem akarja azt az érzést kelteni, hogy máris rád akar támaszkodni, és téged kizsákmányolni! Ha önálló akar lenni, és szabad akaratból dönteni.
A nagyinak segítő unoka nem azért praktikus és hasznos, mert a nagyi nőből van, hanem azért, mert életkorából adódóan már nem képes úgy ellátni a ház körüli dolgokat - pláne a nehéz fizikai munkát -, mint egy fiatalabb. Ez nem azt jelenti, hogy a nőknek nincs szüksége férfiakra! Szó sincs róla, hogy férfiak tömegének kéne rettegnie a sarokban sírva, hogy többé haszontalan állatokként lesznek tartva, akiket olykor elővesznek majd gyermeknemzési célra, egyébként meg mint a többi haszonállat, majd csöndben végzi a dolgát. A kérdés ennél sokkal mélyebb. Nevezetesen, hogy ha mint két diplomás értelmiségi, véleményt nyilvánítok egy szakmába vágó kérdésben, ne fintorogva várják, hogy jó, jó, de mit mond egy FÉRFI, akkor is, ha amúgy ő nem ért a témához. Hogy a patikában ne követeljék a gyógyszerészURAT, hátha ő ért hozzá, hogy hogy kell kiadni egy gyógyszert. Hogy a munkahelyemen ne kelljen megbélyegezve dolgoznom, végeznem ugyanazt, akár sok tízezerrel kevesebbért, mint egy férfinek. Hogy ha politikus vagyok, ne üvöltse be senki egy beszédemen, hogy vasaljam ki az ingjét. Hogy senki sem utasít mosolygásra, egyszerűen azért, mert nem lehet bajom, ha mégis, elvárt, hogy hallgassak róla, és vágjak jó képet.
De akkor miben rejlik a lényeg? Nos, úgy hiszem, hogy ebben: "De úgy gondolom, nem vagyunk egyformák, és én pont azok miatt imádom a nőket, amikben különböznek tőlünk. Nem feltétlenül kell egyforma dolgokban egyformán jónak lenni. Pont azzal egyenlítődnek ki a különbségek, hogy hol az egyik, hol a másik nem vezet valamiben egy orrhosszal" - de abban is hiszek, méghozzá töretlenül, hogy mindez nem nemektől, rasszoktól, hittől vagy lakhelytől, anyagi helyzettől függ. Sőt! Mindez személyiségektől, egyéni képességektől és képzettségektől függ. Emberekről szól, egyenként, és nem tehető olyan különbségtétel, ami csak nagy általánosságokban kezeli az egyes csoportokat. Kiváltképpen nem akkor, amikor az emberiség bő fele tartozik az egyik ilyen csoportba. Hiszen a szembeállítás nem épít. Ez az, ami - véleményem szerint - elsődleges a témában.
Mit jelent mindez? Azt, hogyha a kormány elengedné a diákhitelét annak, aki eleget szül, minden egyéb aaggálya mellett igenis zavar, hogy csak a nőknek! Tán a férfi nem kellett ahhoz a gyerekhez? Önmegtermékenyítés volt? Annyit beszélnek az általuk ideálisnak tartott családmodellről, ami két ellentétes nemű felnőttből és gyermekekből áll, hogy hajmeresztő, ahogy ezt szemen köpik. De épp ennyire zavar, amikor egy reklámban férfinátháról beszélnek, vagy közel életképtelennek állítanak be egy férfit, mert épp náthás. Lehetne sorolni.
Talán éppen emiatt, én nem akarok toronyba zárt hercegnő lenni. Nem akarok örök magányra kárhoztatva várni, és hajat vagy szakállat növesztve várni a szexuálisan önmegtartóztató, értem látatlanban rajongó hódolómat várni, hogy végre szóbaálljon velem, kimentsen (mint egy hadi zsákmányt), és megmutassa számomra az ő világát. amibe nélküle nem léphetek be, aminek amúgy nem vagyok saját jogon a tagja. Ne őrizzen sárkány, és ne legyen kulcsra zárt torony se. Nem akarok jutalom lenni. Nem akarok az övé lenni, a kincs, amiért végigküzdi magát mindenen. Ember akarok lenni.
Eli
